"Erősödj, tartsd magad és GYőZNI fogsz!!"

Az első utam, ami Libanonba vezetett február közepén volt. A Miss Europe World-ön vettem részt és negyedik helyezést értem el.  Most május közepe volt amikor elindultam a World Next Topmodel-en, aminek ismét ez az ország adott helyet. Immáron össze tudom hasonlítani a két verseny során történteket és Önmagam fizikai és lelki fejlődését is.

Mindenki azt gondolná, hogy könnyű 2 és fél héten keresztül egy idegen országban, csak "szépnek" lenni, programokon részt venni és "illegni-billegni"... de ez sokkal többről szól. Az első versenyemet nagyon rosszul viseltem. Szakítás után voltam, a maganéletem romokban hevert. Nem tagadom sokat sírtam az ittlétem alatt és minden nap meg kellett küzdenem Önmagammal. Nehezen viseltem az összezártságot is a lányokkal, hiszen ilyenkor másra se vágyna az ember csak arra, hogy egyedül legyen. De ennek nem akkor volt itt az ideje, hiszen akkor is azért jöttem, mint most, hogy elvigyem a koronát. Mindenki egy valamiért volt ott és mindenkinek egy célja volt... megnyerni a versenyt! - mint ahogyan most is!

Hiába lettem negyedik az első világversenyemen, nekem több kellett. Haza érkezésemkor éreztem, hogy én ennél sokkal többre vagyok képes. A munkám mellett egyre többet edzettem és jobban odafigyeltem a lelki egészségemre, mint legutóbb. Most már tudtam, mit hogyan kell csinálni, hogy elérjem azt, amit kitűztem magam elé és elengedhetetlen volt ehhez az is, hogy Önmagammal teljesen tisztában legyek!

Most, miközben zajlik a World Next Topmodel és írom ezeket a sorokat, úgy érzem teljesen más ember ül a gép előtt. Rengeteget fejlődtem lelkileg és testileg is. Hiába betegedtem le megint és a sors akadályokat állít elém, akkor sem álltam meg és ugyanúgy csinálom, mint ahogy elkezdtem. Természetesen nem csak saját magamnak köszönhetem ezt, hiszen mellettem állnak, olyan emberek akik nélkül ez nem menne. A sikerem titka szerintem tőlük is függ, vagy pontosítanék.. Ők is nagyban hozzájárultak, például ezekkel a mondatokkal!

Ha az ember beteg, akkor közben nagyon sokat erősödik. Megtud egy csomó mindent magáról. Egy betegségben megtapasztalhatod azt, hogy mennyi erő is van benned. Felfoghatatlan lelkierőt jelent, ha betegen is formában maradsz és teszed, ami a dolgod! Erősödj, tartsd magad és GYŐZNI fogsz! Török Krisztán / CrutchTrainer - Griff Squash & Fitness Club

A döntő előtt egy héttel, kicsit legyengült szervezettel, de annál nagyobb erővel vágok neki a végjátéknak! FINALEEEE - Holnap!

Bal sors akit régen tép

Abban a pillanatban, amikor beléptünk a kórház ajtaján rögtön a Himnusz jutott az eszembe... És mást sem mondogattam magamban, mint...

Isten áld meg a Magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart

Ha küzd ellenséggel,

Bal sors akit régen tép

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Hogy miért? -nem tudom, hogy a véletlen műve-e vagy csak csupán a magyarok szerencsétlensége, de ketten magyarok ott álltunk a kórházban, egymásra utalva.

A WORLD NEXT TOPMODELLEN 44 model képviseli országukat, minden honnan csak egy juthat be a versenyre, de mi magyarok voltunk az egyetlen ország, ahonnan kiválasztottak két modellt is. Azt gondoltam ekkor, mekkora szerencse, végre lesz a közelembe egy olyan ember 2,5 hétig, akivel a saját nyelvemen tudok beszélni.

Mégis fura érzés fogott el a verseny kezdetén, és be is következett a rossz érzés gyümölcse.

A magyar lány, aki Londonban él jelenleg az egyik program során eltörte a kezét. Gondolkodás nélkül bementem vele a kórházba, hiszen tudtam, ha én most nem tudok neki segíteni lelkileg ott helyben, akkor senki más. Nincs nagyobb segítség ilyenkor, ha van egy olyan ember melletted, aki tud a saját nyelveden!

Szerintem ezt, Ő is igazolhatja!

Beértünk a kórházba... az odaút olyan volt, mintha soha nem érnénk célba... s folyamatosan csak a Himnusz járt a fejemben.

Nem vagyok hívő, de akkor és ott valamiben elkezdtem hinni. Még a magyar lány sírva fájlalta kezét, én remegű testtel próbáltam őt nyugtatni és pozitív gondolkodással elárasztani.

Könnyű mondani ilyenkor, hogy "Minden rendben lesz!" "Végig csinálod..!" - mégis akkor és ott ezek a mondatok segítettek. Amíg a lányt orvosok látták el, közben egy hatalmas üvöltésre lettem figyelmes.

Nem kívánom senkinek se azt a látványt... egy szíriai kisfiú az apukája kezében feküdt... talán 2 éves lehetett..! Ömlött belőle mindenhonnan a vér, a nyakából hiányzott egy darab, mert egy kutya szétmarcangolta. - mondanom se kell tovább, a sírás fojtogatott.

Erős vagyok úgy érzem lelkileg, de hamarabb megkönnyezem másnak a fájdalmát, mint a magamét. Egy szónak is száz a vége... nem Happy End-del végződik a blogom!

Hiszen a magyar lányt meg kellett műteni, így nem tud résztvenni a versenyen, tehát hazatért Londonba! Ezután az eset után valamiért az én szervezetem se bírta tovább és legyengült. Egy nap alatt teljesen ledöntött a lábamról valami vírus és lázasan kell véggicsinálnom mindent.

De nem bánkódom és kitartok, hiszen az jár a fejemben, hogy most már nem csak magamért, Magyaroszágért hanem a magyar lányért, Sáráért is meg kell nyernem a versenyt!

A backstage-ben

Többször írtam már a versenyzés fényűző oldaláról, arról, hogy hogyan csöppentem bele, honnan indultam és arról is, hogy hová tartok. Lessünk most egy kicsit a kulisszák mögé…

Sokan gondolják a színpad szélén állva, szúrós tekintettel végigmonitorozva a királynő jelölteket, hogy milyen könnyű dolguk van, nincs is más feladatuk, mint bájosan mosolyogni és pont. E mögött a pont mögött azonban rengeteg munka és annál több kitartás áll. Pontosan tudom, hiszen nem egyszer sétáltam végig azon a bizonyos a színpadon abban a bizonyos cipőben, melynek viselése közben szívesebben sírtam volna, mint nevettem. A színpadról leérve azonban továbbra sem a nyugalom a szigete vár: a pódium mögött, a backstage-ben tovább folytatódik a versenyzés.

Főleg ha egy tükör van és tizenöt lány. Gondolom felesleges írnom, hogy még kettő is sok lenne. Három perc van átöltözni. Cipők, ruhák, fürdőruhák egymás hegyén-hátán. Kibogozni sem egyszerű, nemhogy megtalálni melyik a sajátom, és tulajdonképpen melyik tour is következik? A koktélruhás vagy az estélyis? Közben a koordinátor már hevesen csapkodja a csuklóját és legyezi a levegőt: Idő van lányok, mindenki színpadra MOST! 

A színpadon állva azonban egy igazi királynőnek muszáj mindezt a háta mögött hagynia, abban a pár másodpercben nem gondolni arra, hogy a cipő két számmal kisebb, vagy hogy az utolsó pillanatban egy új esélyit húztak rá, mert az övé elszakadt. Muszáj tökéletesnek lennie és muszáj, hogy úgy vonuljon végig a színpadon, mintha már a fején lenne a korona! Visszagondolva olyan az egész verseny, mintha csak egy pillanat lenne... maximum kettő. Azonban a zsűri döntésére várni mindig egy örökkévalóságnak tűnik. Olyankor százszor is végigjátszom a fejemben az egész estét. Vajon elég lesz, amit nyújtottam? Mit lehetett volna másképp?... 

Majd ismét a színpadon állva megszületek a végső döntés és végre fellélegezhetek: Megérte!

Eddig a Top 5 volt a cél,most nyerni megyek!

Bár, csak egy lány vagyok a sok közül, de hiszek az álmaimban, hogy valóra válhatnak kellő alázattal és céltudatossággal!

Nem rég tértem haza negyedik helyezéssel a Miss Europe World világversenyről és ismét egy megmérettetés előtt állok! Ez a Miss World Next Topmodel!
Ez egy kicsit másabb kihívás, mint egy szépségverseny, hiszen itt modellként kell helytállnom! Természetesen tartok tőle, miként fogok teljesíteni! De a hozzáállás a lényeg és most nem a Top 5 a cél, hanem az első hely! Nyerni megyek és nem lehet semmi se akadály!

Megint több hónapig készültem fel rá a Miss International Hungary csapatának a segítségével, és próbáltam lelkileg és testileg is a maximumot nyújtani a Griff Squash és Fitness Clubban! Szerencsém van, hiszen a legjobb emberekkel dolgozhatok együtt! Ismét Rabócsi Renáta divattervező ruháit viszem magammal illetve a Poppy Lingerie termékei biztosítják számomra majd a kényelmet és a fürdőruhát a döntőre!

Megtisztelő számomra, hogy újra Magyarországot képviselhetem! Remélem nem okozok csalódást azoknak, akik bíznak bennem!

Ki az a Samantha?

A minap felhívták a figyelmemet Samanthára!

Hogy ki is az a Samantha nevezetű hölgy? - ne kérdezzék fogalmam sincs, de az egy biztos, hogy az én képeim vannak a neve alatt.

Pető Laura vagyok, szépségkirálynő! Már régóta mozgom a szépségiparban, mégis a mai napig meglepetést tud nekem okozni ez a világ!
A napjaimat több ezer ember előtt élem, naponta tartok a képeimmel és posztjaimmal ,,kapcsolatot,, a világgal! Mindezzel együtt "felvállaltam" a hírnevet és az ezzel járó pozitív és inkább negatív dolgokat! Tudom sokan azt hiszik minden ismert ember élete egy csoda, minden szép és jó! Sajnos nem látják a hírnév és álarc mögötti embert! Engem, az "igazi" Pető Laurát!

Nap, mint nap találkozom sértő megjegyzésekkel velem kapcsolatban, természetesen nem csak én kapom ezeket, hanem szinte minden szépségiparban tevékenykedő hölgy is! Nem bánom és nem érdekelnek a rossz vélemények, mindaddig amíg az önbecsülésemet nem sértik meg ezzel!

Térjünk vissza Samanthára! Ki ő? Hogy kerül ide a blogomba az ő neve?
Megmondom őszintén,nem is tudom mit írhatnék róla, hiszen nem ismerem és hogyan is ismerhetném, hiszen "Ő" egy fiktív, soha nem létezett személy, "akit" az én képeimmel akarnak "eladni" a nagy világba!

Egyszerűen nem értem ezt a világot!!!

Beengedek mindenkit a saját "életembe" azzal hogy képeket osztok meg magamról. Majd mit sem sejtve ezt felhasználják, olyan célokra, ami sértő rám nézve! És nem csak rólam szól ez most, hanem minden olyan emberről, aki a világhálóra felrak bármilyen információt és képet magáról! Mélységesen elszomorító szerintem az a tény, hogy az emberek rosszindulatúsága és irigysége erre sarkallotta a világot!

Itt tartunk sajnos!

Ne értsétek félre, ez a blog nem arról szól, hogy sajnáltatom magam, csupán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mindenki figyeljen oda, mikor-mit oszt meg magáról! Én egy életre tanultam ebből ismét! Nem tagadom fáj és meglehetősen rosszul érintenek ezek a tények és most megint rá kellett sajnos jönnöm arra, hogy miért tartunk itt?! Miért nem merjük senkinek se kiadni magunkat?Miért félünk másokat közelengedni magunkhoz? Miért nem fogadunk senkit se a bizalmunkba? Miért nincsenek a mai világban őszinte, normális kapcsolatok?

Kérdezzétek meg ti is magatoktól, hogy vajon Miért?! Lehet, hogy a kevesebb rosszindulatúság, másokkal való törödés helyett a saját életetüket kéne építenie néhány embernek és legfőképpen önmagába kéne néznie.

Száz szónak is egy a vége. Csalódtam én már sokszor és most is az emberi butaságban, mégis szeretnék példa maradni azoknak az embereknek, akik hisznek az álmaikba és tudják, hogy semmi nem állhat az útjaikba! Ahogy nekem se!!

Én tudom honnan indultam és kiből lettem, az aki ma vagyok!

Érjen!

Most aztán itt vagyok, benne a kellős közepében! Persze fogom a fejem, hogy miért nem többet és korábban, de most már nincs mit tenni, zajlik az érettségi vizsga: segítség!

12 ezren vagyunk

Eddig nem értettem, mire ez a nagy izgalom, meg felhajtás: májusban másról sem beszélnek a rokonok, barátok, ismerősök, csak a vizsgázó hozzátartozóról, hogy könnyű vagy éppen nehéz volt-e a feladat és elég lesz-e a pontszám. 12 ezren vagyun az országban érettségiző diákok, ehhez jön a család és a barátok: fél ország értünk izgul!
Anya persze időben szólt. Persze megint igaza volt, amikor napi szinten mantrázott, hogy kezdjek el tételeket kidolgozni, mert nem fogok a végére érni.
Battyogok a halálosztó vizsgáztatók felé, és próbálom összeszedni magamat.
Minden fontos most: az első benyomás, hogy mennyire vagyok összeszedett és magabiztos...és akkor eszembe jut a tavalyi nyár.

Menni fog!

Szépségkirálynőnek választottak, az egész országot képviselni fogom a Miss Face of Beauty nemzetközi versenyén. Ehhez nem elég a csinos pofim vagy a fotogén külsőm. Egy királynő legyen okos, aki egy napon kiáll majd mások jogaiért, azokért, akik nem képesek elég hangosan segítségért kiáltani.
Az álmom, hogy helyettük beszéljek, és ehhez még sokat kell tanulni.
Az érettségi vizsga csak a kezdet, túl leszek rajta, nem is akármilyen eredménnyel és vár a világ, újabb tanulás, ás újabb vizsga.
És egy napon az élet már nem nyom több feladatlapot a kezembe. Akkor kezdődik majd az igazi vizsgaidőszak, ahol számot kjell adnom arról, hogy milyen ember vagyok és mennyit érek valójában.
Belépek a terembe és már mosolygok, mert tudom, hogy menni fog.

Kéz és lábtörést kívánok minden érettségiző sorstársamnak!
Érjen!