Nagyon dühös tudok lenni, amikor a fiatal ül, az idős pedig támasztja fáradt testét a busz kényelmetlen, rideg kapaszkodórúdjánál. Még nekem is nehéz egyensúlyozni 19 évesen, nemhogy a koros embernek.
Hova tűntek azok az idők, amikor a gyerekek, felnőttek szaladtak a zebrához csak azért, hogy segítsenek egy idősnek átkelni? Ki mondja meg a vak embernek melyik járműre szálljon fel, amikor céltalanul álldogál a megállóban? Engem mindig úgy neveltek, legyek készen a segítségre, akárhányszor szükség van rám. Az életemet, a miden napjaimat ennek szentelem.
Arra bátorítok mindenkit, hogy az év összes napján tegyen jót valakivel! Legyen az a munkahelyen egy apró segítség a kollégának, egy kisgyereknek felállni, ha elesett, szomszédnak a bejárati ajtót tartani vagy a kutyust kivinni sétálni. Amikor jót cselekszünk, azt az univerzum észreveszi és meghálálja. Lehet, hogy nem akkor, pont azon a napon, lehet, nem is attól az embertől kapjuk vissza a segítséget. Járjunk mindig nyitott szívvel és ne fáradjunk a másokkal is megosztani!
Nagypapámnak már csak anyukám és testvére, illetve én maradtunk. Akárhányszor meglátogatjuk vagy felhívjuk újra és újra kivirul, mint amikor a virág vízhez jut.
Amikor öregek leszünk nekünk is szükségünk lesz a törődésre. Igyekezzünk megtanítani gyermekeinek, unokáinknak mennyire fontos a figyelmesség és a szeretet. Legyünk hálásak az időseknek! Ők hozták a világra a mi csodálatos szüleinket. Nélkülünk mi sem élnénk.
Ha szeretet van a szívedben te is szeretet fogsz kapni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése