Sokként ért a hír!

Nem számít semmi, az se, hogy a magánéletem tönkremegy, de bizonyítanom kell...! - Végig ez járt a fejemben!

Életem során már álltam többször színpadon és koronával a fejemen, de ez a lehetőség most jött el! Nem csak itthon, egy lányként képviselhetem önmagamat, hanem nőként egy egész országot. Az Én országomat, Magyarországot!

Sokként ért a hír!

Szívem tudta, hogy elkell fogadnom a lehetőséget, viszont az eszem ezt állandóan kétségbe vonta! Akarok-e újra közjelenség lenni, hiszen végre sikerült kicsit láthatatlannak lennem?! Munka mellett, hogy fogom mindezt megoldani? Ezek a kérdések voltak a fejemben, de DÖNTÖTTEM!

Ki kell mennem, mindent félredobva... NEM SZÁMÍT SEMMI,AZ SE,HOGY A MAGÁNÉLETEM TÖNKREMEGY,DE BIZONYÍTANOM KELL..!

Egy sűrű hónap következett... Első lépésként meg kellett oldanom minden napomat úgy, hogy egyszerre két ember életét éljem meg!

Pető Laura, szépségkirálynő és Pető Laura, mint egy étterem dolgozója.

Ugye, milyen vicces ezt a két megnevezést látni egymás mellett? Kicsit idegen, mégis én vagyok, mind a kettő! A felkészülés elkezdődött... minden reggel edzés, majd munka... És így tovább! Az utolsó hétben már éreztem, csökken az erőm. De tudtam, hogy menni kell tovább! Csak elfelejtettem valamit... másokkal és önmagammal törődni! Másokkal, akik fontosak nekem, családom, párom, barátaim.
Így történt tehát meg az, hogy indulásom előtt 3 nappal véget ért a párkapcsolatom. Milyen kegyetlen az élet... valamit megkapsz, valamit pedig elvesz!- Ez a szakítás előbb-utóbb bekövetkezett volna, hiszen az idő fogságában éltem..

…s az időmet jelenleg arra használtam fel, hogy a Miss Europe World világversenyen teljesítsek! Hogy lelkileg miként éltem meg a kint töltött 3 hetet??
A következő blogomban kiderül!

Politikai semlegesség egy ingerekkel túlfűtött világban

Azt, hogyan éljünk mindennapjainkat a politika, az ország vezetés határozza meg.  Tesszük a dolgunkat, élünk, cselekszünk látszólag szabadon. Azonban egy felső hatalom irányít.

Szabó Csillag vagyok szépségkirálynő és nemzetközi igazgatás hallgató.

A szépségversenyzés világában elvárás, hogy politikailag semleges maradjak. Egyetemi hallgatóként kötelességem a politika minden szegmensét jól ismerni. Amikor egyetemet választottam arra törekedtem, hogy olyat tanuljak, ami az életem szerves részévé fog válni. A középiskolában csak érdekelt, majd hobbimmá vált a politikai élet alakulásának követése, majd lassan szenvedéllyé alakult ált.

Az után, hogy megnyertem a magyarországi döntőt, az életemet kettősség határozza meg. Közvetlenül a koronázás után egy tanácsot vagy inkább óv intést kaptam egy hölgytől: Politikailag maradj semleges! Azóta vívódok a tudattal. Az első nagyobb akadály a migráns-kérdés volt. Őszintén egy kicsit megörültem. Végre egy olyan téma, amivel az emberek foglalkoznak! Ebben a kérdésben nem lehet pártatlannak maradni. Vagy elfogadja az ember és segít vagy elutasítja. Már a munkahelyem is ez volt beszéd tárgya. Ebédszünetben mindenki megvitatta az éppen aktuális változásokat. Persze nekem is feltették a kérdést: Mit gondolsz? Már-már nyitottam a számat hatalmas igazammal, hogy belekezdjek az álláspontomba, a válaszom: Nekem mindegy.

Sokáig nem tudtam mit kezdeni a tudattal, hogy hallgatnom kell a véleményemről. Sosem kellett egész életemben. A családom mindig meghallgatta a nézeteimet bármilyen témában, még akkor is ha butaságokat beszéltem. Világversenyre készülök, úgyhogy megfogadtam a hölgy tanácsát. A világdöntő ennél sokkal kényesebben kezeli a politikai helyzeteket. Feltettem magamnak a kérdést: A korona vagy pódium?

Nemrég bukkantam rá Louis C. Cano írására, amelyben a szépségkirálynők felelősségvállalásáról is ír. Azt éreztem, végre valaki megért! Mintha a saját gondolataimat olvastam volna vissza. A cikk igazolta, hogy mi, szépségkirálynők igenis a politikai helyzetváltozás mozgatórugói vagyunk. Az emberek felfigyelnek ránk, követnek. Akaratlanul is eljutnak hozzájuk a mi gondolataink. Befolyásolhatjuk őket. A szépségkirálynők komoly diplomáciai feladatot látnak el egy-egy világdöntőn. Nem csak országuk hírét, értékeit viszik magukkal és mutatják meg a világ másik pontján, hanem országuk nézeteit is. Az állampolgár nem tud másként tenni, cselekedni, gondolkodni, csak ahogy a már korábban említett felsőbb hatalom megengedni. Az ember beleszületik egy ideológiába, amely a legtöbb esetben nem változik. Az élethez való hozzáállás a politikai befolyás következménye.

Elfogadtam a vívódást, a kérdéseket megvitatom önmagammal, viszont a koronát és a pódiumot még mindig egyszerre akarom!

Vigyázat, lőnek

Kit zavar, hogy kócos vagyok? Vagy hogy hiányzik egy-két fogam elől? Széles vigyor, pontosan bele a kamerába, és már repülhet is az a a bizonyos kismadár….gyermekként még csak egy izgalmas játék volt a  fotózás, és a rosszul sikerült képek maximum a családi albumot gazdagították. Ám amikor először kellett profi fotós kamerája elé állnom, teljesen zavarba jöttem: mégis hogy lehetnék természetes egy mesterséges helyzetben?! Visszanézem a kontroll kamerán: jaj! Hé, emberek, ez a buta vigyor nem én vagyok!

Kármán Dalma vagyok, szépségkirálynő. De tegnap még éppolyan hétköznapi lány voltam, mint Te!

Nincs mese, le kellett lazítanom, különben a világ legjobb fotósa sem tudta volna kihozni belőlem a maximumot. Persze, könnyű ezt elhatározni, de amikor ott álltam, és tudtam, hogy minden mozdulatomat figyelik, megint csak jött a lámpaláz. De aztán jött a megoldás.

Játszunk tovább!

Színjátékot csináltam az egészből. Használtam a frizurát, a minket, az adott ruhát és ezek mind segítettek az átlényegülésben. Persze az sem mindegy, hogy ki a fotós: a közvetlen, oldott hangulat ilyenkor sokat segít.

Nem akarok begyakorolni egy csini mosolyt, hogy aztán mindig, ha kamera elé kerülök, pózba vágjam magam. Hisz ennél remekebb alkalom nem is kell ahhoz, hogy egy időre azzá váljak, aki csak lenni akarok: csintalan, vagy végzet asszonya: határ csak az én képzeletem! Na, és persze a fotósé.

Megáll az idő

Mostanában már izgatottan várom a fotózásokat. Előkészületekkel együtt ilyenkor simán elmegy egy nap, és közben semmi lazsálás, de minden percét imádom!

A legjobb pedig az, hogy ilyenkor rengeteg érdekes embert ismerek meg: a fodrász, a sminkes és a ruhatervező mind fontos része a gépezetnek. Míg formába hoznak, rengeteg hasznos tanáccsal látnak el, amit később kamatoztathatok olyankor is, amikor egyedül szépítkezem.

És persze ott van a fotós. Lehet a legádázabb ellenséged, vagy a legjobb barátod, ha akarod. Ha hagyod.

Szeretem azokat, akik meg akarnak ismerni. Akik figyelnek és arra ösztönöznek, hogy újabb és újabb arcomat mutassam meg. Egymásra hangolódunk, az instrukciók egyre rövidebbek, aztán már szinte szavak nélkül is értjük egymást. Megáll az idő, a pillanatok gyors egymásutánban torlódnak. Amikor vége van, egy darabig még zökkenek vissza a valóságba.

És jön a várakozás, amíg a fotós végül kiengedi a kezéből a munkáját.

És a végeredmény.

Megnézem a képeket és elmosolyodom: micsoda klassz játék volt!