Metrón utazom

Felemelem a fejemet és sajnálattal látom miről szól ez a világ... egy ember tekintét se lelem,mert mindenki a telefonjába bújva éli a minden napjainak perceit! Hozzátenném, Én sem vagyok különb, most már be kell hogy lássam..hiszen én is épp ezt a blogomat írom! De jó ez így ?!! 

Manapság miért lett olyan fontos az, hogy online osszuk meg életünk legfontosabb történéseit vagy apró semmittevéseinket?! 

Egyáltalán valakit érdekel, ha összeesnék a metrón vagy hülyének néznének-e, ha megkérdezném valakitől "Milyen volt a napja"?! Ezekre a kérdésekre valószínűen sokan nem tudják a választ...

Én sem MÉG! 

Ha választhatnék valamit, akkor az lenne, hogy ezen változtathassak! Hogy az emberek ne féljenek egymás tekintetétől, hogy bizalommal forduljanak egymáshoz, hogy segítsenek társaikon és ne csak a világhálon éljenek, hanem a saját világukkal is tisztában legyenek! Talán szebb és másabb lenne minden egy kis odafigyeléssel! 

Mit gondoltok, képesek vagyunk a változtatásra?

Szóval akkor hogy is van ez?

• Szóval, Ti vagytok azok, akik kopogtatnak és kérik a pénzt?
• Nem. Határozottan nem.
• Akkor Te most jó a jó vagy a rossz oldalon állsz? 

Fotó: Rajki János

Ez a párbeszéd kivétel nélkül mindig elhangzik, amikor valakivel a munkámról beszélgetek. Sokszor megkapom, ez nem egy szépségkirálynős állás, vagy, hogy nem nőnek való. Egy behajtó irodában dolgozom, ahol csupa nagyszerű, boldog és jó szándékú ember vesz körül.

Általában azt gondolják, gonoszak vagyunk, akiknek a kisemberek pénzére fáj a foguk. Sztereotípia továbbá, hogy nem fogunk, és nem segítünk. Az igazság az, hogy mi nagyon is segítünk. Azért választottuk ezt a munkát, mert segíteni akarunk.

Fotó: Rajki János

Rengeteg olyan ügyfelünk van, aki nekünk köszöneti, hogy talpra állt. Tartozást tartozásra halmozott. A megfelelő ügyintézővel olyan stratégiát építettek fel, amelynek köszönhetően az adós újra reményt kap. Megmutatjuk neki, hol tud spórolni, mekkora részletekben fizessen. Az adósság törlesztése egyfajta tanulási folyamat. Az ügyfél elsajátítja a gazdálkodás alapjait.

Persze, mint mindenhol, nekünk sem megy ennyire gördülékenyen a munka. Vannak olyan napok, időszakok, amikor felháborodott adósok csörtetnek be hozzánk és szent meggyőződésük, hogy csalunk. Hála a cégnek, megtanultam nem a szívemre venni a sértéseket, elengedi a megjegyzéseket a fülem mellett. Itt csatolok vissza a szépségversenyzéshez.

Fotó: Rajki János

Az irigykedők folyton azt lesik, hol tudnak belém kötni, mi olyan dolog van, amin nevethetnek. Az irodában megedződtem és ezt a képességet viszem a színpadra is. A kifutón nem engedhetem meg, hogy bármi megzavarjon. Legyen az egy unott fejű ember vagy bolondozó kisgyerek, semmi sem zökkenthet ki az állapomból. A célnak végig velem kell lennie.

Családalapítás vagy Szépségipar?

Sokan valószínűleg nem tudják, de a szépségversenyek többségén kizáró tényező az, ha valaki férjezett illetve gyermeke van! Tehát választás elé kerülsz..

Családalapítás vagy Szépségipar??

Páran feltették nekem ezt a kérdést az elmúlt időszakban, de gondolkodás nélkül tudtam erre  a választ!

Hogy mit választanék?!!! Ez a modellek és versenyek világában mindig aktuális téma volt.

Az emberek többsége először karriert akar épiteni magának és elérni mindazt, amit kitűzött maga elé célként! Ezzel én is így vagyok/voltam!

De ha gyerekvállalásról volt szó, mindig azt válaszoltam: Számomra nincs fontosabb annál, hogy gyermeket szüljek és neveljek, még ha a karrierem csúcsán is vagyok!

Biztos sokan meglepődnek ezen, de igen, egy szépségkirálynő vágyhat a koronánál valamire sokkal jobban!

Gyermekre és családra!

Immáron 24 évesen, Én se vágyom többre, úgy gondolom elérkezett az az idő, amikor már készen állok valami egészen másra, ami az eddigi életem értelmét adta!

Koronán innen és túl

Lassan egy év is eltelik a megkoronázásom óta. Hihetetlen, hogy tavaly ilyenkor ott izgultam a színfalak mögött és azon gondolkodtam, mi tetszik a zsűrinek. 

Ma már nem gondolkodom ilyeneken. Tudom, hogy mire vagyok képes, mit kell előhoznom magamból, hol fejlődjek. Már nem a zsűrinek akarok megfelelni, hanem magamnak. Királynőként tudom, hogyan formáljam a zsűri elvárásait a saját motivációmmá. Így sokkal könnyebb eredményeket elérni. A magyarországi döntőt sikeresen kipipáltam. Most a nemzetközi verseny következik.

A Miss International Hungary csapata az életem különböző területein segít és tanít a jobb teljesítmény érdekében. Olyan szerepekbe is bújhattam, mint műsorvezető vagy coach. Eleinte furcsa volt, sőt lázadtam, miért kell királynőként ezeket csinálnom. A műsorvezetés egy szuper lehetőség!

Idegen emberek előtt beszélni, megmutatni a személyiségem oldalait igazán jó érzés. Több alakalom után őszintén elgondolkodtam rajta, hogy a kommunikációval is szeretnék foglalkozni. Nagyon élveztem!

A coach szerepben újra más szituációba kerültem. Az idei királynőjelöltek csak úgy elárasztottak a kérdéseikkel. Tippeket, ötleteket adtam nekik. Annak, aki nyitott és királynő szeretne lenni mindenképpen hasznos meghallgatnia elődjének tapasztalatait. Hosszasan, kötetlenül beszélgettünk. Egészen intim dolgokba is belementünk, amit az ember nem oszt meg olyan lányokkal, akiket alig ismer. Éppen ezért volt olyan izgalmas! Az őszinte és mély „csevely” közben fel sem tűnt milyen gyorsan repül az idő.

Már nem csak kötelességemnek érzem, hogy segítsek a versenyzőknek, hanem szívből jövő támogatásnak is. Ott akarok lenni a lányok mellett és megadni nekik azt a pluszt, amit tavaly én is kerestem.

Lehetetlen? Akkor megcsinálom!

Sosem vágytam olyan dolgok után, amit könnyen meg lehet kapni. Amiért tenni és küzdeni kell az mindig sokkal jobban érdekelt. Már kiskoromban sem a homokozó kötött le, kiszúrtam magamnak a legmagasabb fát és addig másztam, míg végül a legtetejéig nem értem, és onnan kémleltem az eget... 

Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő. Előző héten elindult a Miss International Hungary, a Miss Face of Beauty, továbbá az én utódom, a Miss Grand Hungary királynőjelöltjeinek versenye. Tisztán emlékszem, mikor még egy évvel ezelőtt én álltam ott nagy reményekkel, remegő lábakkal. Az a sok idegen arc, fodrász, sminkes, fotósok, stábtagok és szervezők mára már nagyon is megszokottá váltak. Sőt! Napról-napra, hétről-hétre együtt dolgozunk azon, hogy az idei évi nemzetközi szépségversenyen Magyarország neve beleíródjon a történelembe.

Sokan gondolják, hogy a koronáig vezető út a legnehezebb, azonban az igazi munka még csak az után kezdődik. A felkészítő tábor alatti megpróbáltatások után a több mint egy éven át zajló felkészülés fémjelzi igazán a királynői életet. S hiába adódnak olykor-olykor nehézségek, én csak emelt fővel lépkedek tovább, hiszen ami igazán értékes azt nem adják könnyen! 

Az idei évi királynőjelöltekre sem várnak fesztelen mindennapok, hiszen időről-időről már a válogatók és a tábor alatt meg kell mutatniuk, hogy több van bennük az átlagnál. Különféle alversenyeken, extrém fotózásokon és egyéb megpróbáltatásokon keresztül egyre fentebb és fentebb kell mászniuk azokon a bizonyos ágakon, míg végül a fa legtetején három királynőre három korona kerül, s onnan már határ a csillagos ég… :)

Reflektorba került az egész életem!

"Cikkek, interjúk,fotózások... reflektorba került az egész életem! Hogy könnyű lenne ez a világ?! Most már tudom rá a választ... korántsem az!"

A legutóbbi blogomban beszámoltam arról, hogy miként jutottam el oda, ahol most tartok! Most szeretném veletek megosztani, hogy miben változott meg az életem a szépségversenyekkel teli kis világomban!

Cikkek, interjúk, fotózások... reflektorba került az egész életem! Hogy könnyű lenne ez a világ?! Most már tudom rá a választ... korántsem az! De szeretem ezt csinálni, még ha néha nehéz is!

Ha feltettem volna magamnak a kérdést évekkel ezelőtt, hogy hol fogok tartani az életemben immáron 24 évesen... ugyan ezt mondtam volna, ami jelenleg történik velem! Hiszen ez volt a vágyam, hogy sikeres legyek és ebből a "szakmából" tudjak érvényesülni! Azzal viszont egyáltalán nem számoltam, hogy ennyire nehéz lesz az ismertség negatív dolgaival megküzdeni!

A legelején, amikor elkezdtem a szépségversenyzést naívan és tudatlanul álltam hozzá a dolgokhoz! Próbáltam mindenkinek megfelelni, jól teljesíteni csak éppen saját magammal felejtettem el törődni!

Ez mára már változott!

Most két nemzetközi verseny után és több magyar szépségverseny után teljesen másképpen állok a dolgokhoz!
Hogy miben változott meg az életem?!! Ha felteszem magamnak ezt a kérdést, nem kell sokat gondolkodnom... majdnem mindenben! Egy valami nem változott... a vágy, ami bennem él és arra késztet, hogy egyre jobb és jobb legyek!

Azzal, hogy szép lassan felmásztam azon a bizonyos létrán kinyílt a világ körülöttem! Számtalan lehetőséget kaptam külföldön, több fotózáson vettem részt, egy libanoni energiamárka reklámjába szerepelhettem és jelenleg egy nevezetes Isztambuli esztétikai cég és márka arca lehetek! Magyarországon a Poppy Lingerie -t képviselhetem, videóklippekbe szerepelhettem és számos fotózáson vagyok túl. Mégis teljesen más az érzésem az itthoni szépségiparral kapcsolatban!

Úgy gondolom, hogy itthon nagyon kevesen értik azt, hogy miről is szól ez a világ! Nem csak mosolygás, megjelenések, világbéke... ennél sokkal több.

Kellő intelligencia nélkül felfal a média és az emberek is. Ha nem tudod kezelni azt, hogy a közvéleményben benne vagy és állandóan érnek a negatív dolgok bele se kezdjél, mert akkor lesz pár álmatlan éjszakád!

Persze a támadások mellett nagyon sok pozitív pontja is van!

Rengeteg olyan emberrel találkoztam ezen évek során, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok és elmondhatom azt, hogy közel állnak a szívemhez! Legyen ez divattervező, fotós vagy modell!

Száz szónak is egy a vége...
Nekem az egyik nagy szerelmem a szépségipar, bármi is történjen!

Egy királynő tanácsai a leendő királynőnek

Nos, a kérdés, hogy miben változtatta meg a Miss International Hungary szépségversenye az életemet. A válaszom az, hogy mindenben.

A kapcsolataim, amiket eddig kialakítottam azt vagy megerősítette, vagy megszakította a korona. Sok ember gondolja, látja úgy, hogy megváltoztam, beképzelt lettem vagy pontosítok a véleményük szerint az is voltam. Éppen ezért kevés ember lett, akit magamhoz közel engedtem, vagy jelen helyzetben is közel engedek.
Rengeteg mindent köszönhetek a versenynek, de rengeteg lemondással is jár és itt nem a bulizásra gondolok. Ha valaki elnyer egy címet, ahhoz méltónak is kell lennie. Igyekeztem tenni azért, hogy így legyen. Minden hétvégémet arra áldoztam, hogy Budapestre utazzak fotózásokra, forgatásokra, különböző rendezvényekre járjak - ezek többségét magamnak kellett megszerveznem, az iskola mellett.
Onnantól kezdve, hogy a fejemre került a korona vártam a csodát. Aztán rájöttem, hogy ez nem így működik. Mint minden embernek úgy nekem is, meg kell küzdenem az álmaimért.

Elkezdtem árgondolni, hogy hogyan érdemelhetem ki az emberek figyelmét. Innentől kezdődött a küzdés, a heti több száz kilométernyi út, a korán kelés, a magánélettől való megfosztás, az idő hiánya és az emberektől való eltávolodás szépen lassan az életem részévé vált, mindez az álmaimért. 

Itt teszem fel magamnak a kérdést. Megérte?!

Erre csak annyit mondok, hogy még a közelében sem járok a célomnak és a cél itt nem arról szól, hogy hazatérek -e a világversenyről egy koronával a fejemen, hanem arról, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy az a korona az én fejemre kerülhessen. A valódi célom, hogy sikerüljön hatni az emberekre és támogatni olyan közösségeket, helyeket, állatokat, rászorulókat, betegeket, ahol szükség van a segítségre és egyúttal rám. Miért gondolom úgy, hogy ebbe a világversenyen elnyert korona segít? Nem a korona fog segíteni, hanem azok az emberek, akik mellettem állnak, biztatnak és hajlandóak velem együtt segíteni, hiszen egyedül kevés vagyok hozzá.

De hogy beszéljek a versenyről is. A Miss International Hungary olyan kapcsolatokat alapozott meg és olyan lehetőségeket kínált, amit kevesen élhetnek át egy királynői cím nélkül. Sohasem utaznék Mongóliába, sohasem állnék ki a színpadra több száz ember elé angolul beszélni, sohasem küzdenék ennyit, nem válnék olyan emberré, akivé a korona viselése alatt válhatok. Milyen érdekes, hiszen nem akartam elindulni a versenyen, majd később, amikor a képes forduló következett, akkor ti szavaztatok be, ti itt mind, akik követtek és támogattok!

Sosem felejtem el, hogy amikor szükségem volt a segítségre, kik voltak azok az emberek, akik azt mondták: "Ne törődj semmivel és senkivel, mert ez egy olyan lehetőség, amit kevesen kaphatnak meg. Csináld végig, mert képes vagy rá!" Az elődöntőben szintén én lettem az az egy lány, akit kiválasztott a közönség és a táborba juttatott. Innentől kezdve vált az én feladatommá, hogy nyerjek. A tábor számomra egy örök emlék marad, hiszen egy héten át 16 lány összezárva... nem épp egy vágyálom. De már ott rengeteget tapasztaltam, például hogy adott helyzetben, hogy viselkednek az emberek, kik azok akik csak az előrébb jutásért próbálnak kedvesek lenni másokkal, hogy kik képesek csalni, hogy kik azok, akik tényleg mellettem lennének, ha baj történne, de azt is megtanultam, hogy hogyan pózoljak a kamerák előtt, hogy hogyan szólaljak meg ha az arcomtól 10 cm-re tartanak egy kamerát vagy, hogy hogyan viseljek el olyan embereket, akik ugyan azt a célt tűzték ki mit én.

Az élet a kitartásról, az álmainkról és a küzdésről szól. Csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e elérni a kitűzött célt, vagy feladjuk. Ha netán mégsem sikerül a legfontosabb, hogy feltegyük a kérdést saját magunknak. Mindent megtettél érte? Ha a válasz az, hogy igen, akkor biztosan oka van a csalódásnak, ha a válasz nem, akkor küzdjünk addig, amíg a célunk a markunkban nem lesz. Ne számítson, hogy lesznek, akik elítélnek, vagy rosszat mondanak rólad, sőt még az se, ha csalódás ér az úton. Csak az a lényeg, hogy önmagunk maradjunk és bízzunk a döntéseinkben, hiszen minden okkal történik, de a döntéseket mi hozzuk meg.

De tudod, mit? Inkább gyere, és próbáld ki te magad!

• http://www.missinternational.hu/jelentkezes
• https://facebook.com/events/1714982995455810/

2016! Ez már biztosan az én évem!

Alig tartunk még csak a felénél, de már biztosan mondhatom azt, hogy talán ez az Én évem!

Sokat küzdöttem az elmúlt évek során, hogy minnél sikeresebb legyek a szépségversenyek világában! Rengeteg versenyen vettem részt Magyarországon és magaménak tudhatok számos jó eredményt! Mégis nekem a világverseny volt az a cél, ahová mindig is elakartam jutni! Ez meg is történt 2016-ban!

Hogy honnan indultam és hova jutottam jelenleg, elmesélem nektek!
Nagyon szerettem volna már kiskoromban szépségversenyen indulni és modelkedni! Emlékszem az első élményemre... Egy nyári táborban voltam 8 évesen, amikor is jelentkeztem az ott megrendezett szépségversenyre és meg is nyertem! Rettentően örültem a kis virágkitűzőnek és a papírkoronának, amit nyereményként kaptam! Soha sem felejtem el!

Ezután teljesen magával "ragadott" ez a világ!
Nem sokkal ezután Anyukám a városba menet észrevett egy felhívást, hogy gyerekszépségversenyt rendeznek! Ezt már csak felnőtt fejjel tudtam meg, miért is nem jutottam el erre a szépségversenyre! Sajnos Anyukámnak akkor 500 Ft-ja sem volt, hogy beneveshessen! De semmi se véletlen... Én mindig ezt mondom!

Ahogy cseperedtem, egyre jobban megfogalmazódott bennem az, hogy én ezzel akarok foglalkozni!
10 évesen jött is a lehetőség, felfigyelt rám egy modellügynökség! Kis göndör fürtjeimmel, gombóccal a hasamban mentem be a castingra! Nagyon szerettek volna engem, de akkor jött a szembesülés... ismét fizetni kellene azért, hogy valahogy érvényesülhessek!
Ha anyukám a feje tetejére állt volna, akkor se tudtam volna előteremteni ezt a pénzt! Tehát ez az ,"előrelépési" lehetőség is meghiúsult! De én elfogadtam ezt a tényt, hiszen ebben nőttem fel! Mindig megkaptam mindent, de néha várnom kellett rá! Ez most is így történt!

Pár év telt el ezután, miután újra jött egy lehetőség! 18 évesen az első "normális" szépségversenyemen vettem részt, ahol rögtön második helyet szereztem meg! Ott már eldöntöttem, addig küzdök, amíg enyém nem lesz a korona!
Innentől kezdve a tanulás mellett az életemben minden erről szólt! 19 évesen következett az első modelversenyem, ahol rögtön a TOP 10 legjobb modeljei között találtam magam! Majd az egyetemen, az egyetem márkájának az arca lettem és számos plakáton szerepeltem!

Ezután 21 évesen jelentkeztem a Miss Alpok Adria és Győr-Moson-Sopron Megye Szépére, ahol először került "igazi" korona a fejemre és nem papír!

Tehát az egyik álmom akkor már megvalósult! De nekem ennél több kellett!

22 évesen felköltöztem Győrből Pestre, hiszen hatalmas lehetőség állt előttem! Bekerültem a Miss International Hungary döntős lányai közé! Több héten keresztül készültünk a döntőre! Számomra ez a verseny volt az, ahol a legtöbbet tanultam önmagamról! És meg is lett az eredménye, második helyezéssel zártam!

Ezután a verseny után jött az igazi áttörés számomra!

Részt vehettem egy reality show-ban, ahol szintén második helyezést értem el, majd haza érkezésem után megnyertem a Miss Winterface Hungary-t!

Ismét korona került a fejemre!

Itt volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem,hogy meg kell próbálom feljebbjutni és a legnagyobb álmomat elérnem, egy világversenyen részt venni! És sikerült, mégpedig elég nagy eredménnyel!

Nem csak egyen, hanem rögtön kettőn is lehetőséget kaptam!
Tehát magamnak tudhatom a Miss Europe World 2016 negyedik helyét, World Next Topmodel 2016 harmadik helyét és Miss Estetik International 2016 címet, ami szintén koronával járt!

Nagyon örülök az eredményeimnek, de elégedett nem vagyok! Hiszen egy világverseny első helye hiányzik a karrierem csúcsára!
Hogy bekövetkezik-e ez a lehetőség?! Én hiszem, mert eddig is hittem az álmaimban, amik közül számos, valósággá vált!

Hogy miben változott az életem, erről beszámolok a következő blogomban!

"Erősödj, tartsd magad és GYőZNI fogsz!!"

Az első utam, ami Libanonba vezetett február közepén volt. A Miss Europe World-ön vettem részt és negyedik helyezést értem el.  Most május közepe volt amikor elindultam a World Next Topmodel-en, aminek ismét ez az ország adott helyet. Immáron össze tudom hasonlítani a két verseny során történteket és Önmagam fizikai és lelki fejlődését is.

Mindenki azt gondolná, hogy könnyű 2 és fél héten keresztül egy idegen országban, csak "szépnek" lenni, programokon részt venni és "illegni-billegni"... de ez sokkal többről szól. Az első versenyemet nagyon rosszul viseltem. Szakítás után voltam, a maganéletem romokban hevert. Nem tagadom sokat sírtam az ittlétem alatt és minden nap meg kellett küzdenem Önmagammal. Nehezen viseltem az összezártságot is a lányokkal, hiszen ilyenkor másra se vágyna az ember csak arra, hogy egyedül legyen. De ennek nem akkor volt itt az ideje, hiszen akkor is azért jöttem, mint most, hogy elvigyem a koronát. Mindenki egy valamiért volt ott és mindenkinek egy célja volt... megnyerni a versenyt! - mint ahogyan most is!

Hiába lettem negyedik az első világversenyemen, nekem több kellett. Haza érkezésemkor éreztem, hogy én ennél sokkal többre vagyok képes. A munkám mellett egyre többet edzettem és jobban odafigyeltem a lelki egészségemre, mint legutóbb. Most már tudtam, mit hogyan kell csinálni, hogy elérjem azt, amit kitűztem magam elé és elengedhetetlen volt ehhez az is, hogy Önmagammal teljesen tisztában legyek!

Most, miközben zajlik a World Next Topmodel és írom ezeket a sorokat, úgy érzem teljesen más ember ül a gép előtt. Rengeteget fejlődtem lelkileg és testileg is. Hiába betegedtem le megint és a sors akadályokat állít elém, akkor sem álltam meg és ugyanúgy csinálom, mint ahogy elkezdtem. Természetesen nem csak saját magamnak köszönhetem ezt, hiszen mellettem állnak, olyan emberek akik nélkül ez nem menne. A sikerem titka szerintem tőlük is függ, vagy pontosítanék.. Ők is nagyban hozzájárultak, például ezekkel a mondatokkal!

Ha az ember beteg, akkor közben nagyon sokat erősödik. Megtud egy csomó mindent magáról. Egy betegségben megtapasztalhatod azt, hogy mennyi erő is van benned. Felfoghatatlan lelkierőt jelent, ha betegen is formában maradsz és teszed, ami a dolgod! Erősödj, tartsd magad és GYŐZNI fogsz! Török Krisztán / CrutchTrainer - Griff Squash & Fitness Club

A döntő előtt egy héttel, kicsit legyengült szervezettel, de annál nagyobb erővel vágok neki a végjátéknak! FINALEEEE - Holnap!

Bal sors akit régen tép

Abban a pillanatban, amikor beléptünk a kórház ajtaján rögtön a Himnusz jutott az eszembe... És mást sem mondogattam magamban, mint...

Isten áld meg a Magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart

Ha küzd ellenséggel,

Bal sors akit régen tép

Hozz rá víg esztendőt,

Megbűnhődte már e nép

A múltat s jövendőt!

Hogy miért? -nem tudom, hogy a véletlen műve-e vagy csak csupán a magyarok szerencsétlensége, de ketten magyarok ott álltunk a kórházban, egymásra utalva.

A WORLD NEXT TOPMODELLEN 44 model képviseli országukat, minden honnan csak egy juthat be a versenyre, de mi magyarok voltunk az egyetlen ország, ahonnan kiválasztottak két modellt is. Azt gondoltam ekkor, mekkora szerencse, végre lesz a közelembe egy olyan ember 2,5 hétig, akivel a saját nyelvemen tudok beszélni.

Mégis fura érzés fogott el a verseny kezdetén, és be is következett a rossz érzés gyümölcse.

A magyar lány, aki Londonban él jelenleg az egyik program során eltörte a kezét. Gondolkodás nélkül bementem vele a kórházba, hiszen tudtam, ha én most nem tudok neki segíteni lelkileg ott helyben, akkor senki más. Nincs nagyobb segítség ilyenkor, ha van egy olyan ember melletted, aki tud a saját nyelveden!

Szerintem ezt, Ő is igazolhatja!

Beértünk a kórházba... az odaút olyan volt, mintha soha nem érnénk célba... s folyamatosan csak a Himnusz járt a fejemben.

Nem vagyok hívő, de akkor és ott valamiben elkezdtem hinni. Még a magyar lány sírva fájlalta kezét, én remegű testtel próbáltam őt nyugtatni és pozitív gondolkodással elárasztani.

Könnyű mondani ilyenkor, hogy "Minden rendben lesz!" "Végig csinálod..!" - mégis akkor és ott ezek a mondatok segítettek. Amíg a lányt orvosok látták el, közben egy hatalmas üvöltésre lettem figyelmes.

Nem kívánom senkinek se azt a látványt... egy szíriai kisfiú az apukája kezében feküdt... talán 2 éves lehetett..! Ömlött belőle mindenhonnan a vér, a nyakából hiányzott egy darab, mert egy kutya szétmarcangolta. - mondanom se kell tovább, a sírás fojtogatott.

Erős vagyok úgy érzem lelkileg, de hamarabb megkönnyezem másnak a fájdalmát, mint a magamét. Egy szónak is száz a vége... nem Happy End-del végződik a blogom!

Hiszen a magyar lányt meg kellett műteni, így nem tud résztvenni a versenyen, tehát hazatért Londonba! Ezután az eset után valamiért az én szervezetem se bírta tovább és legyengült. Egy nap alatt teljesen ledöntött a lábamról valami vírus és lázasan kell véggicsinálnom mindent.

De nem bánkódom és kitartok, hiszen az jár a fejemben, hogy most már nem csak magamért, Magyaroszágért hanem a magyar lányért, Sáráért is meg kell nyernem a versenyt!

A backstage-ben

Többször írtam már a versenyzés fényűző oldaláról, arról, hogy hogyan csöppentem bele, honnan indultam és arról is, hogy hová tartok. Lessünk most egy kicsit a kulisszák mögé…

Sokan gondolják a színpad szélén állva, szúrós tekintettel végigmonitorozva a királynő jelölteket, hogy milyen könnyű dolguk van, nincs is más feladatuk, mint bájosan mosolyogni és pont. E mögött a pont mögött azonban rengeteg munka és annál több kitartás áll. Pontosan tudom, hiszen nem egyszer sétáltam végig azon a bizonyos a színpadon abban a bizonyos cipőben, melynek viselése közben szívesebben sírtam volna, mint nevettem. A színpadról leérve azonban továbbra sem a nyugalom a szigete vár: a pódium mögött, a backstage-ben tovább folytatódik a versenyzés.

Főleg ha egy tükör van és tizenöt lány. Gondolom felesleges írnom, hogy még kettő is sok lenne. Három perc van átöltözni. Cipők, ruhák, fürdőruhák egymás hegyén-hátán. Kibogozni sem egyszerű, nemhogy megtalálni melyik a sajátom, és tulajdonképpen melyik tour is következik? A koktélruhás vagy az estélyis? Közben a koordinátor már hevesen csapkodja a csuklóját és legyezi a levegőt: Idő van lányok, mindenki színpadra MOST! 

A színpadon állva azonban egy igazi királynőnek muszáj mindezt a háta mögött hagynia, abban a pár másodpercben nem gondolni arra, hogy a cipő két számmal kisebb, vagy hogy az utolsó pillanatban egy új esélyit húztak rá, mert az övé elszakadt. Muszáj tökéletesnek lennie és muszáj, hogy úgy vonuljon végig a színpadon, mintha már a fején lenne a korona! Visszagondolva olyan az egész verseny, mintha csak egy pillanat lenne... maximum kettő. Azonban a zsűri döntésére várni mindig egy örökkévalóságnak tűnik. Olyankor százszor is végigjátszom a fejemben az egész estét. Vajon elég lesz, amit nyújtottam? Mit lehetett volna másképp?... 

Majd ismét a színpadon állva megszületek a végső döntés és végre fellélegezhetek: Megérte!

Eddig a Top 5 volt a cél,most nyerni megyek!

Bár, csak egy lány vagyok a sok közül, de hiszek az álmaimban, hogy valóra válhatnak kellő alázattal és céltudatossággal!

Nem rég tértem haza negyedik helyezéssel a Miss Europe World világversenyről és ismét egy megmérettetés előtt állok! Ez a Miss World Next Topmodel!
Ez egy kicsit másabb kihívás, mint egy szépségverseny, hiszen itt modellként kell helytállnom! Természetesen tartok tőle, miként fogok teljesíteni! De a hozzáállás a lényeg és most nem a Top 5 a cél, hanem az első hely! Nyerni megyek és nem lehet semmi se akadály!

Megint több hónapig készültem fel rá a Miss International Hungary csapatának a segítségével, és próbáltam lelkileg és testileg is a maximumot nyújtani a Griff Squash és Fitness Clubban! Szerencsém van, hiszen a legjobb emberekkel dolgozhatok együtt! Ismét Rabócsi Renáta divattervező ruháit viszem magammal illetve a Poppy Lingerie termékei biztosítják számomra majd a kényelmet és a fürdőruhát a döntőre!

Megtisztelő számomra, hogy újra Magyarországot képviselhetem! Remélem nem okozok csalódást azoknak, akik bíznak bennem!

Ki az a Samantha?

A minap felhívták a figyelmemet Samanthára!

Hogy ki is az a Samantha nevezetű hölgy? - ne kérdezzék fogalmam sincs, de az egy biztos, hogy az én képeim vannak a neve alatt.

Pető Laura vagyok, szépségkirálynő! Már régóta mozgom a szépségiparban, mégis a mai napig meglepetést tud nekem okozni ez a világ!
A napjaimat több ezer ember előtt élem, naponta tartok a képeimmel és posztjaimmal ,,kapcsolatot,, a világgal! Mindezzel együtt "felvállaltam" a hírnevet és az ezzel járó pozitív és inkább negatív dolgokat! Tudom sokan azt hiszik minden ismert ember élete egy csoda, minden szép és jó! Sajnos nem látják a hírnév és álarc mögötti embert! Engem, az "igazi" Pető Laurát!

Nap, mint nap találkozom sértő megjegyzésekkel velem kapcsolatban, természetesen nem csak én kapom ezeket, hanem szinte minden szépségiparban tevékenykedő hölgy is! Nem bánom és nem érdekelnek a rossz vélemények, mindaddig amíg az önbecsülésemet nem sértik meg ezzel!

Térjünk vissza Samanthára! Ki ő? Hogy kerül ide a blogomba az ő neve?
Megmondom őszintén,nem is tudom mit írhatnék róla, hiszen nem ismerem és hogyan is ismerhetném, hiszen "Ő" egy fiktív, soha nem létezett személy, "akit" az én képeimmel akarnak "eladni" a nagy világba!

Egyszerűen nem értem ezt a világot!!!

Beengedek mindenkit a saját "életembe" azzal hogy képeket osztok meg magamról. Majd mit sem sejtve ezt felhasználják, olyan célokra, ami sértő rám nézve! És nem csak rólam szól ez most, hanem minden olyan emberről, aki a világhálóra felrak bármilyen információt és képet magáról! Mélységesen elszomorító szerintem az a tény, hogy az emberek rosszindulatúsága és irigysége erre sarkallotta a világot!

Itt tartunk sajnos!

Ne értsétek félre, ez a blog nem arról szól, hogy sajnáltatom magam, csupán szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mindenki figyeljen oda, mikor-mit oszt meg magáról! Én egy életre tanultam ebből ismét! Nem tagadom fáj és meglehetősen rosszul érintenek ezek a tények és most megint rá kellett sajnos jönnöm arra, hogy miért tartunk itt?! Miért nem merjük senkinek se kiadni magunkat?Miért félünk másokat közelengedni magunkhoz? Miért nem fogadunk senkit se a bizalmunkba? Miért nincsenek a mai világban őszinte, normális kapcsolatok?

Kérdezzétek meg ti is magatoktól, hogy vajon Miért?! Lehet, hogy a kevesebb rosszindulatúság, másokkal való törödés helyett a saját életetüket kéne építenie néhány embernek és legfőképpen önmagába kéne néznie.

Száz szónak is egy a vége. Csalódtam én már sokszor és most is az emberi butaságban, mégis szeretnék példa maradni azoknak az embereknek, akik hisznek az álmaikba és tudják, hogy semmi nem állhat az útjaikba! Ahogy nekem se!!

Én tudom honnan indultam és kiből lettem, az aki ma vagyok!

Érjen!

Most aztán itt vagyok, benne a kellős közepében! Persze fogom a fejem, hogy miért nem többet és korábban, de most már nincs mit tenni, zajlik az érettségi vizsga: segítség!

12 ezren vagyunk

Eddig nem értettem, mire ez a nagy izgalom, meg felhajtás: májusban másról sem beszélnek a rokonok, barátok, ismerősök, csak a vizsgázó hozzátartozóról, hogy könnyű vagy éppen nehéz volt-e a feladat és elég lesz-e a pontszám. 12 ezren vagyun az országban érettségiző diákok, ehhez jön a család és a barátok: fél ország értünk izgul!
Anya persze időben szólt. Persze megint igaza volt, amikor napi szinten mantrázott, hogy kezdjek el tételeket kidolgozni, mert nem fogok a végére érni.
Battyogok a halálosztó vizsgáztatók felé, és próbálom összeszedni magamat.
Minden fontos most: az első benyomás, hogy mennyire vagyok összeszedett és magabiztos...és akkor eszembe jut a tavalyi nyár.

Menni fog!

Szépségkirálynőnek választottak, az egész országot képviselni fogom a Miss Face of Beauty nemzetközi versenyén. Ehhez nem elég a csinos pofim vagy a fotogén külsőm. Egy királynő legyen okos, aki egy napon kiáll majd mások jogaiért, azokért, akik nem képesek elég hangosan segítségért kiáltani.
Az álmom, hogy helyettük beszéljek, és ehhez még sokat kell tanulni.
Az érettségi vizsga csak a kezdet, túl leszek rajta, nem is akármilyen eredménnyel és vár a világ, újabb tanulás, ás újabb vizsga.
És egy napon az élet már nem nyom több feladatlapot a kezembe. Akkor kezdődik majd az igazi vizsgaidőszak, ahol számot kjell adnom arról, hogy milyen ember vagyok és mennyit érek valójában.
Belépek a terembe és már mosolygok, mert tudom, hogy menni fog.

Kéz és lábtörést kívánok minden érettségiző sorstársamnak!
Érjen!

Mi leszel ha nagy leszel?

„Amerikából jöttem, mesterségem címere…” 

Dereng valami? Biztosan! Nekem gyerekkorom egyik közkedvelt játéka volt. Azt továbbra sem értem, hogy miért mindig pont Amerikából kellett jönnünk, de talán ez nem is lényeges. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a barátnőimmel mindig a szőnyegre csücsültünk egy kört formálva és nagy csodálkozó szemekkel találgattuk, hogy vajon az éppen szerepben lévő színészpalánták milyen foglalkozást próbálnak nekünk elmutogatni. Színésznő? Cukrász? Énekesnő? Modell? Bármik lehettünk, csupán a képzelet szabhatott határokat. 

Sokan elfelejtik milyen is volt gyereknek lenni és ezzel együtt a szőnyeg alá söprik a vágyaikat, álmaikat, mondván: „Úgysem sikerülne.” Én eltettem egy marékkal gyermeki képzelőerőmből és megfogadtam, hogy sosem engedem el, ahogyan az alábbi gondolatot sem: „A lehetetlen nem létezik!”
A mai napig emlékszem, amikor tizenegy évesen először végignéztem egy szépségkirálynő választást a televízióban. Teljesen odáig voltam. A fények, a színpad, a mosoly, a boldog pillanatok… Aznap azzal a gondolattal hajtottam álomra a fejem, hogy „Egyszer én is ott fogok állni!”

„Mi leszel, ha nagy leszel?”

A kérdés, melyet minden gyermek többet hall, mint a saját nevét. Nekem erre mindig csupán annyi volt a válaszom kuncogva – felnőtt – majd szaladtam vissza az iskolapadba. Egészen a középiskoláig a zene foglalkoztatott –bár még most sem áll távol tőlem -, énekeltem és hegedültem. Gimnazistaként a mikrofont tánccipőre cseréltem, az egyetemen pedig szorgalmasan tanultam, hogy bezsebeljem a kiváló minősítésű kommunikációs diplomámat. Nos, igen… különféle vizeken eveztem, azonban szerintem sosem tudhatjuk meg kik lehetnénk, hogyha nem ragadjuk meg az utunkba kínálkozó lehetőségeket.

Hiszem, hogy mindig kell egy cél, ami a szemünk előtt lebeg, s mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy elérjük azt. Én ismét kitűztem magam elé egyet. Kövessetek és hamarosan nektek is elárulom, hogy: Amerikából jöttem, mesterségem címere...

Kiveszett belőlünk a tisztelet?

Nagyon dühös tudok lenni, amikor a fiatal ül, az idős pedig támasztja fáradt testét a busz kényelmetlen, rideg kapaszkodórúdjánál. Még nekem is nehéz egyensúlyozni 19 évesen, nemhogy a koros embernek.

Kiveszett belőlünk a tisztelet?
Hova tűntek azok az idők, amikor a gyerekek, felnőttek szaladtak a zebrához csak azért, hogy segítsenek egy idősnek átkelni? Ki mondja meg a vak embernek melyik járműre szálljon fel, amikor céltalanul álldogál a megállóban? Engem mindig úgy neveltek, legyek készen a segítségre, akárhányszor szükség van rám. Az életemet, a miden napjaimat ennek szentelem.

Arra bátorítok mindenkit, hogy az év összes napján tegyen jót valakivel! Legyen az a munkahelyen egy apró segítség a kollégának, egy kisgyereknek felállni, ha elesett, szomszédnak a bejárati ajtót tartani vagy a kutyust kivinni sétálni. Amikor jót cselekszünk, azt az univerzum észreveszi és meghálálja. Lehet, hogy nem akkor, pont azon a napon, lehet, nem is attól az embertől kapjuk vissza a segítséget. Járjunk mindig nyitott szívvel és ne fáradjunk a másokkal is megosztani!

Ugye neked is jó érzés, ha törődnek veled? Nekem is! Pontosan ezért tartom fontosnak az ősök tiszteletét. Az idősek rengeteg figyelmet igényelnek. Majdnem annyit, mint egy kisgyerek. A magyarázat egyszerű: Gyerekeik felnőttek, családot alapítottak, nevelik saját gyeseiket. Egyedül maradnak.
Nagypapámnak már csak anyukám és testvére, illetve én maradtunk. Akárhányszor meglátogatjuk vagy felhívjuk újra és újra kivirul, mint amikor a virág vízhez jut.
Amikor öregek leszünk nekünk is szükségünk lesz a törődésre. Igyekezzünk megtanítani gyermekeinek, unokáinknak mennyire fontos a figyelmesség és a szeretet. Legyünk hálásak az időseknek! Ők hozták a világra a mi csodálatos szüleinket. Nélkülünk mi sem élnénk.

Ha szeretet van a szívedben te is szeretet fogsz kapni!

Felnőni egyetlen év alatt

Az élet ad és elvesz

Mielőtt a korona a fejemre került, a párommal elváltak útjaink. Azóta hiába kerestem a helyem, sehol sem találtam igazán magamra. Legalábbis ezt hittem. A verseny kapcsán megismerkedtem Horváth Grétával, aki a tábor alatt az egyik felkészítőnk volt. Színésznőként dolgozik, jelenleg az Éjjel - Nappal Budapest sztárja. A színpadi megjelenés pedig számunkra is nagyon sokat számít a verseny során, hiszen pár perc áll rendelkezésünkre, hogy át tudjunk adni mindent, amit fontosnak tartunk a közönség és a nyomás alatt. Gréta erre készített fel minket. 

Aztán megismertem Gréta Öccsét
Balázzsal szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot, annak ellenére, hogy két teljesen különböző személyiséggel rendelkezünk. Persze most biztosan mindenki azt várja, hogy a "mennyire boldog vagyok és tökéletes a kapcsolatunk" rész következik, de ez sajnos nem így van. Két hónapja találtunk egymásra, és próbáljuk a világainkat, az időnket összeegyeztetni. Be kell vallanom, hogy nem egyszerű. Hiába vagyok sokat Budapesten, ha ő dolgozik hétköznap, amikor én jobban ráérek és hétvégén ez a szerep felcserélődik, ő szabad és én próbálok eleget tenni az elvárásoknak. Talán a legnehezebb dolog nem is a kapcsolatom életben tartása...

... nehéz kiráynőnek lenni egy átlagos 18 éves végzős gimnazista élete mellett! Mindenkinek az arca előtt lebegő fogalommal jár egy kialakított kép is, ha azt mondom királynő, olyan szavak jutnak az emberek eszébe, mint: érett, magabiztos, tökéletes, okos, gyönyörű, tehetős, megtörhetetlen... légyegében a tökéletes nő. Na most itt jönnek képbe a hibák, senki sem lehet tökéletes és ebben a világban talán az egyik legnehezebb dolog, hogy mindenki idősebb és tapasztaltabb nálam. Minden embernél ki kell érdemelni a tiszteletet, hiszen nem lehetek egy elkényeztetett leányzó, akinek fogalma sincsen a világról, hiszen akkor nem fognak királynőként kezelni és nem jutok előrébb az életben sem. Amióta a korona a fejemre került, hiába van 1 évem, hogy felnőjjek a feladathoz. Nekem csak heteim voltak arra, hogy egyik pillanatról a másikra egy érett nővé változzak. Itt most biztosan van olyan az olvasók közt, aki azt mondja, hogy felesleges és inkább most legyek gyerek, illetve éljem ki magam és később ezzel még ráérek foglalkozni, de sajnos a gyermek, aki bennem él, többé már nem lehet szabad ebben a világban. Miért nem? Mert fel kell nőni a feladathoz, hogy egy királynői státuszt nyertem! Természetesen mindezt én akartam, de sosem gondoltam volna, hogy ekkora felelősségel és talpraesettséggel jár. Nem bántam meg a koronámat, ha bármi lemondással jár az életemben azt a korona miatt teszem, hiszen egy olyan felnőtt nővé formál át, aki fiatalon is képes lesz problémák megoldására, olyan problémák megoldására kényszerülök,amik az életben csak előre visznek és a "tökéletes" kialakított képnek majd eleget tudok tenni. 

"Sohasem növünk fel!" 

Sosem voltam híve annak a feltételezésnek, hogy bárki, aki idősebb ő tapasztaltabb vagy bölcsebb is. Hiszen az érett gondolkodás nem egy bizonyos korhoz vagy tapasztalathoz köthető, sokkal inkább a tetteink mutatják meg, hogy egy adott váratlan pillanatban mit reagálunk és hogyan oldjuk meg a problémát. Az egyik kedvenc idézetem, ami a leggyakrabban lebeg a szemem előtt: "Sosem növünk fel csak megtanulunk viselkedni!" Mekkora igazság. Sosem felejtek el álmodni és küzdeni az álmaimért, hiszen az álmaim sodortak erre az útra. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget hibázok majd, de tudom, hogy nem azért hibázok, mert nem akartam eléggé.

Nem kell mindennek tökéletesnek lennie, csak LEGYEK BOLDOG

Sokat gondolkodtam azon, miről írjak ebben a blogomban!

Rengeteg mindenről tudnék... de a napokban kezembe került Osho, Intimitás című könyve és ez ihlette a mostani írásomat. Az önbecsülésről és önmagunk felismeréséről fogok pár gondolatot ejteni. Szerintem ez egy érdekes téma, hiszen sokan azt gondolják, minden szépségiparban dolgozó ember tisztában van önmagával és hatalmas önbizalommal rendelkezik. Ez nem így van! A látszat néha csal!

Ha önmagam fejlődését nézem és a múltba visszatekintek csak egykori önmagam árnyéka vagyok. Amikor az első szépségversenyemen második helyezést értem el 18 éves voltam. Tisztán emlékszem arra, hogy bátortalan léptekkel mentem végig a színpadon, fogalmam se volt arról, mit is várnak el tőlem. Önbizalom hiánnyal küzdöttem és bevallom azért jelentkeztem akkor, mert bizonyítani akartam magamnak vagy inkább másoknak?!

Ma már másképp látom a dolgokat... persze ehhez rengeteg fejlődés, verseny kellett. Talán hozzásegített két korona, két második hely és egy világverseny negyedik helyezése.

Nekem sikerült elérnem évek során, ezért szeretnék másoknak is segíteni.
Fogalmam sincs, hogy látnak mások kívülről, de már nem is érdekel! "Előszőr önmagadat kell megszeretned, mert addig más sem fog!" Sokszor hangzott el ez a mondat az életemben és igaznak tartom. Nem kell ahhoz, királynőnek lenned, vagy modell alkattal rendelkezned, hogy valaki szépnek vagy értékesnek lásson. Elég az, ha tudod mi a célod az életben és tisztában vagy önmagaddal, hogy merre akarsz tartani. Néha letérsz az útról, ezzel nincs semmi baj, csak találd meg a megoldást, hogyan jöhetsz vissza.

Nincs tökéletes ember, én se vagyok az, pedig mindig az szerettem volna az lenni. De rá kellett jönnöm az igazságra: ,,Nem kell mindennek tökéletesnek lennie, csak LEGYEK BOLDOG!"

Nektek is ezt kívánom!