Stresszmentes karácsonyt!

Mindenki megőrült?!Állok a zebra előtt. Mellettem egy fickó hatalmas lapos dobozt cipel, mellette anyu és a kamaszlány, fülig felpakolva csomagokkal. Majd’ elejtik a cuccokat, közben ingerülten odamorrannak egymásnak. Az elhaladó autóból üvölt a Jingle bells. Nagyot sóhajtok: itt a Karácsony..

Egy pláza mellett lakom, a tömeg egyre csak nő az ünnep közeledtével. A mélygarázs előtt kígyóznak autós sorok, ideges, gondterhelt arcok mindenütt. Haza megyek, magamra zárom az ajtót, egy csésze teával erősen koncentrálok, hogy ne kattanjak be én is az ajándékvásárlási őrülettől. Mi történik az emberekkel???

Kármán Dalma vagyok, szépségkirálynő. De tegnap még éppolyan hétköznapi lány voltam, mint Te!

– Fogyasztói társadalom vagyunk drágám – jelenti ki a barátnőm, Vivien, miközben óvatosan szürcsöl a fűszeres forró csokoládéjából. Nem tudom, a kijelentését  vigasztalásnak, vagy kegyelemdöfésnek szánta, de egy tény: igaza van. Ettől persze nem éreztem jobban magamat. Sziklaszilárd elhatározásra jutottam: nem akarok így ünnepelni!

Ötletbörze 

Tegnap összeültünk Szikivel, a ByTheWay frontemberével, akihez régi barátság fűz: a zenekar a Miss International Hungary hivatalos kedvence: minden klipben ott vannak a lányok, minden versenyen ott zsűriznek a fiúk.

Szóval Szikivel ücsörögtünk és befutott Csillag is,  a Miss International Hungary jövő évi királynője. Az ajándékozás volt a téma.

– Mi évek óta magunk készítjük az ajándékokat, a nővéremmel közösen- árulta el Peti és hozzátette: a szülők jobban örülnek a figyelemnek, hisz mint a drága és hasztalan tárgyaknak.

Csillag pedig a hagyományőrző ajándékok híve: hozott nekünk igazi, kalocsai paprika pálinkát. Még sohasem hallottam hasonlóról. Amint kitöltötte a illatos, rózsaszín löttyöt, Szikivel elhatároztuk, azonnal meg kell kóstolni.

Egy korty… a nyelvemen édes, fűszeres íz…aztán jön a csípősség…könnyes szemmel ismerem el, ez igazán különleges!  Csillag közben megnyugtat, lehet készíteni paprikából kalácsot is és az nem csípős. Egy dologban mindannyian egyet értünk: egy jó ötlet vagy némi figyelmesség nagyom örömöt szerez a szeretteinknek az értékes holmiknál. Mert hát ez az ünnep valami másról szól.

Tényleg sok szeretettel

Két nappal később, már otthon vagyok. Nézek kifelé az ablakon és közben Szigorút simogatom. A kutyánkat. Lassan 15 éve, hogy az bátyám papírgyűjtés közben rábukkant a papírdobozban kihajított nyöszörgő kölyökre. Persze haza hozta, és a kis jószág azóta is velünk van. A menhelyek azonban zsúfolásig vannak a gazdátlan állatokkal. Itt, a mi országunkban.

Tavaly a hajléktalan óvodában ajándékoztunk. A kicsik annyira örültek! Bevillan a kép a dobozokkal megrakott családról, akik azt sem tudják, hogyan halmozzák el egymást haszontalan holmikkal. Mindeközben mások éheznek fáznak. Itt, a mi országunkban.

Sok szeretettel. Törődéssel. Figyelemmel. Jó szívvel.
Azoknak adok ajándékot, akik semmire sem számíthatnak.
Nélkülöző családoknak, kivert kutyáknak, a sor végtelen.
Egyedül nem is győzöm. Segítsetek. Tényleg sok szeretettel.

Test para

Voltak pillanatok, amikor kezdtem azt gondolni, egész szép alakom van.., de az érzés mindig gyorsan elmúlt és jött helyébe a kétely.  Pedig mindjárt verseny, ki kell állnom a világ elé, 100 hibátlan testű szépség közé és elhinni, hogy lehetek a legszebb. Segítsééééég!

Kármán Dalma vagyok, szépségkirálynő. De tegnap még éppolyan hétköznapi lány voltam, mint Te!

Takarom a hasam

 -Türkiz. A színt megadták, a fazont nem – mondom gondterhelten Molnár Juditnak, aki évek óta készíti nekünk, királynőknek a fürdőruhákat. Judit előkapja a laptopot, mutogatja a bikiniket, de én mindegyiknél azt érzem, túl sok látszana belőlem. Csak nagyokat hallgatok, Judit pedig egyre lelkesebben kutat a tökéletes darab után.

– Azokat nem nézzük meg? – kérdezem, lazaságot erőltetve magamra.

– Az egyrészeseket?! – Judit értetlenül néz rám, futva végigmustrál de továbbra sem érti.

– Igen – nyögöm ki végül. Úgyis divat az egy részes…és takarom a hasam.

Judit nem szól semmit, csak rábök egy rafinált fazonra.

Kabala darab

Judit fotót küld a kifejezetten nekem készített türkiz egyrészes fürdőruháról és írja, van egy meglepetése is: a döntőre varrt nekem egy aranyban ragyogó bikinit, dögös, feltűnő, sóvárgok, parázok.. Azért berakom a bőröndbe.

Taiwan, Miss Face of Beauty szépségverseny, néhány óra múlva bikini kör. Felveszem a csini kis egybe fürdőruhámat, lopva lesem, ahogy elmasíroznak mellettem a többiek a pöttöm textilekben, de nincs időm ezen mélázni, már lépek is ki a színpadra..

Ezt nem hiszem el!!! ÉN LETTEM A MÁSODIK!  Levegőt is alig kaptam, amikor a nevemet kimondták. Ezek szerint még sincs akkora baj az alakommal, mint gondolom. Lehet, hogy, felvehettem volna az arany bikinit?

A döntő estéjén ismét kezemben forgatom a két részes, csillogó Coctail bikinimet, de végül megint a türkizt veszem fel, ezúttal kabalából. És bejön! Elnyertem a Miss Face of Beatuty 2015 első udvarhölgyének járó koronát. Boldogságom határtalan!

Judit persze, gratulál, és annyira nő, és annyira ismer, hogy meg sem kérdezi, miért nem az arany bikinit vettem fel a döntőre. Itt álljunk meg egy percre. Ő az egyik, de nem az egyetlen, azok közül, akik csendben ott állnak mögöttem és abban a pillanatban oldják meg a problémákat, amint azok megszületnek.

Jövőre, talpig aranyban

Ó, hát persze, ha visszamehetnék az időben, a jövőt ismerve, már azt mondom, hogy simán fel kellett volna vennem a bikinit. Vagy mégsem…?

Nem vagyok elégedett a testemmel. Az elmúlt három évben keményen dolgoztam azért, hogy formásabb legyek, de mindig úgy érzem, messze még a végeredmény. Nem csak szép, egészséges akarok lenni. Mert másképp a bájos külső mit sem ér. Fekhetnék sebészkés alá, szedhetnék csodapirulákat, de az eredmény nem lenne ugyanaz. A természetes, egészséges szépség, nem adottság, nem megvehető, csak akkor létezik, ha teszek érte. Talán sohasem jön el a nap, amikor a tükörbe nézve tökélyt látok. Talán már a következő nyáron az én apró arany darabomban feszítek a strandon. Nem tudom, de azt igen, hogy addig jó, amíg nem adom fel. Addig jó, amíg hiszek a jövőben. Magamban. És azokban, akik körülöttem vannak.

Mondtam már, hogy köszönöm? :)

Túlfeszítve

– Behívok bárkit az utcáról és megcsinálja!! – ordította a fülembe Krisztián, miközben az izmaim remegtek a megerőltetéstől.
“A pokolba veled” – gondoltam magamban, miközben mély lélegzetet próbáltam venni, de úgy éreztem, már ahhoz sincs erőm. – Hogy van az, hogy ez a fickó egy másodperccel korábban megérzi, hogy fel akarom adni és mégsem hagyja?!

A dühöm daccá formálódott és beindult “csakazértis” üzemmód. Mire észbe kaptam, már meg is csináltam a gyakorlatot.

– Látod kislány – vágta hozzám a törülközőt Krisztián – mindig csak az agyad próbálja elhitetni veled, hogy fáradt vagy, de a tested bírja!

Kármán Dalma vagyok, szépségkirálynő. De tegnap még éppolyan hétköznapi lány voltam, mint Te!

Csak egy jó buli és még több

Nagyon is jól emlékszem még arra a  tavaszi napra, amikor 2013-ban a barátnőmmel beneveztem a Miss International Hungary szépségversenyére. Gondoltam, egy nagy kaland az egész, aztán élem tovább a megszokott életemet. Ám hamarosan sminkesek, fodrászok és ruhatervezők vettek körül: megismertettek önmagammal, és persze ott volt a rivalda fény… Akkor a korona nem az én fejemre került,de ott voltam a közelében.

Már akkor, ott eldöntöttem: jövőre újra megpróbálom. Ám ezúttal nyerni mentem. Háttérbe szorult a magánélet, helyette elkezdtem edzeni. Jött a 2014-es döntő, és kimondták a nevemet! El sem hiszitek, mekkorát fordult akkor velem a világ… én is alig mertem elhinni. Még jóformán a koronát sem tudtam megszokni és már jött is a világverseny Japánban. Csodálatos élmény volt és rendkívül tanulságos: akkor jöttem rá, hogy mennyire az elején járok még az utamnak. Bekeményítettem.

Lehetőséget kaptam arra, hogy a 2015-ös évben elinduljak a Miss Face of Beauty világversenyén. Egyetlen korty alkohol, egyetlen kihagyott edzés sem volt ettől fogva. Török Krisztián (Griff Squash & Fitness Club teremedzője) az edzőm nem kímélt, én pedig elkezdtem élvezni az önfegyelem mámorító érzését. Még nyáron sem lazsáltam, aztán hamar jött az ősz, az indulás. Összehasonlítva Japánnal hatalmas volt a különbség : magabiztos voltam, tudtam mi várhat rám fényévnyi távolságra mindentől és mindenkitől…Minden napot élvezni akartam és maximumon  teljesíteni! Először a bikinis versenyben nyertem el a második helyezést, innentől már nem volt megállás: sorra kaptam a szalagokat, végül az első udvarhölgynek kijáró koronát.

A koronaátadás pillanata

Az edzőm gratuláló sms-e az elsők közt érkezett. Azt válaszoltam neki,hogy: egész idő alatt ez tartotta bennem a lelket:”behívok az utcáról bárkit és megcsinálja”

Hamarosan érkezett a válasz:

“…de nem így!”